Finn ló
Finnország egyetlen őshonos lófajtájának eredetéről nem sokat tudunk.Annyi bizonyos,hogy már a bronzkorban az ország területén élt.Nagyon fontos szerepet játszott a finn történelemben:a hadászatban is sokféleképpen hasznosíthatták erejét,de a mezőgazdaság sem igen létezhetett volna a finn ló nélkül.1907-ben alapították méneskönyvét,azóta semmilyen más fajtával nem keresztezték.1924-ben a finn ló két változatát kezdték tenyészteni:a testesebb igáslovat és a könnyebb felépítésű,változatos hasznosítású fajtáját.1971-ben már négy bejegyzett típusát tartottáknyilván: az igáslovat,az ügetőt,a hobbilovat és a póni méretűt.Ma Finnországban évente kb. 1000 kiscsikó születik ebből a fajtából.Az egyik legsokoldalúbban hasznosítható ló a világon,és a leggyorsabb hidegvérű lovak egyike.Kitartó,szívós,készséges,megbízható és éber állat.A többi hidegvérű fajtához képest a finn ló kicsinek számít,vonóereje azonban nem kevesebb,nagy terhek szállítására is képes.Marmagassága 150-170 cm körüli,a póni méretű finn ló 148 cm alatti.Legtöbbször sárga színben fordul elő,sörénye gyakran lenszőke,és főleg a fején,illetve a lábán található fehér jegyek is általánosak.